Településünkről
Településünkről
Községünk Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi sarkában, a magyar-szlovák határ közelében, hazánk egyik legszebb kistáján, a Hegyközben fekszik. Jól megközelíthető település, melyet átszel a Nyíri-patak és a Bózsva-patak. Közelében jelentős kiterjedésű erdő húzódik. Bózsva község valójában két, korábban különálló településből, Kis- és Nagybózsva 1977-ben történt egyesítése után jött létre. Az egykori két település ma településrész máig nem épült össze teljesen, bár a legkisebb távolságuk mindössze 650 méter.
A helyi önkormányzat 5 fős választott testülettel működik melynek tagja a polgármester is.
A szakigazgatási feladatokat a Pálháza Közös Önkormányzati Hivatal Füzérkomlósi Kirendeltsége és annak hivatali személyzete látj
A község az alábbi társulások tagja:
Sátoraljaújhelyi Járási Hivatal
Hegyközi Településszövetség
Hegyközi Területfejlesztési Szövetség
Hegyközi Települések Ivóvízminőség javítására létrehozott Társulás
Pálházi Alapszolgáltatási és Fejlesztési Központ
Faluház több funkciós épület melyben polgármesteri hivatal, orvosi rendelő, aula( mely könyvtári funkciót is betölt) 150 fő befogadására alkalmas nagy teremmel, melegítőkonyhával rendelkezik. A falu lakosainak, valamint a községünkbe látogatóknak itt lehetőségük van szélessávú internet elérésére.
A település a pálházi körzethez tartozik, a házi orvos kéthetente egyszer tart rendelést. Orvosi ügyelet, anya és csecsemőgondozó és védőnői szolgálat Pálházán működik. A szakorvosi ellátás központja Sátoraljaújhelyen van. A kórházi ellátás központja Sátoraljaújhely. Gyógyszertár legközelebb Pálházán található, a Házi segítségnyújtás keretein belül Falugondnoki szolgálat és Szociális gondozó segít valamint Család és gyermekvédelmi szolgálat működik. A mentőszolgálat Sátoraljaújhelyen található.
A községben civil szervezetként működik a Bózsvai Faluvédő és Szépítő Egyesület
A településen Mobil-postai szolgáltatás működik.
Református, Római katolikus valamint kis lélekszámú Adventista egyházi felekezet található a községben.
A hatalmas külterülettel rendelkező (16,39 km2) kis falu 75 háztartásában 198 főnyi lakosság él (2015). Az itt élők fele 60 év feletti idős nyugdíjas, másik fele munkaképes melyből kb. 30 fő kiskorú, tanuló.
Kiegészítő tevékenységek a gombagyűjtés, valamint az utóbbi időszakban a falusi vendéglátás, idényjellegű napszámos munka (alma, körte szüret)
Hasznosítható ásványi nyersanyagai közül kiemelkedő a nagybózsvai és pálházi perlit. A szürke színű, könnyen porló, gyöngyköves perlit vulkáni - riolittufa - eredetű kőzet. Hazánk egyetlen perlit bányája Bózsva határában - pálházi területen - 1958 óta működik.
A községben infrastrukturális ellátottság szempontjából megoldott az elektromos áram, a víz, a gáz, valamint a szennyvíz-elvezetés.
Bózsva esetében pozitív folyamat indult meg, minimálisan növekszik a fiatalok aránya, a beköltözések nyomán. Az alföldi városokból is egyre többen vásárolnak a községben megüresedett házakat nyaralónak.
Turisztikai szempontból nem elhanyagolható az idény jellegű falusi- és vadászturizmus valamint életmód és egyházi táborok.
TÖRTÉNELMI MÚLT
Kisbózsva ősi település, bronzkori kard maradványt is találtak területén. Az Árpád korban az Abaúji várbirtok része volt. A település neve valószínű a Bors személynév szláv változata. Más értelmezés szerint a "Bors vize" jelentésű. A -va, -vüa Árpád-kori nyelven vizet jelentet. A vár Bórsva nevű földjét 1254-ben IV. Béla, követségi szolgálataiért, jutalmul ajándékozta Bagamér fiának, a Rákóczi család ősének. Ez az első írásos emlék a településről.
Ebben az időben valószínűleg még lakatlan volt a terület, benépesedése csak évszázadokkal később következett be. Híresebb gazdái között találjuk Perényieket. A török uralom alatt a település kihalt, újabb benépesülése a XIII. században történt. Ebben az időszakban az itt élő nemzetiségek vallásuk alapján is elkülönültek, így beszélhetünk református magyarokról, római katolikus tótokról és görög katolikus ruténokról. A Bombelles grófi család kastélyát, a legenda szerint I. Miklós cár építtetett száműzött udvarhölgyének. Később gróf Lónyai Menyhért tulajdona lett.
Erre haladt a Károlyi-gróf által építtetett keskeny nyomtávú vasút, melyet sajnos már régen megszüntettek.
Nagybózsva területén, - a régészeti leletek tanúsága szerint - már a kőkorban is lakott ember. Bőven állt itt rendelkezésére egy számára fontos ásvány az obszidián. Ma is kerülnek elő pattintott szakócák, nyílhegyek.
A honfoglalás idején még összefüggő erdőség borította az Zempléni-hegységet. Az itt található mai települések erdőirtások helyére épültek. Ennek emlékét ma is őrzi néhány környékbeli helység neve.
A falu területén található, regényes fekvésű sziklához monda fűződik, mely szerint IV. Béla itt pihent meg a tatárjárás idején. Erről is kapta a nevét, "Bélakő".
Az Árpád korban még királyi birtokként szerepelt. Eladományozására csak a XV. században került sor, ekkor egyrészt a Perényi család birtokába került. A XVI. században egy ideig a Cseh család volt a tulajdonosa, majd ismét visszakerült a Perényiekhez. A következő évszázadban, Kisbózsvához hasonlóan, szinte teljesen elnéptelenedet és csak a XVIII. század második felétől kezdet ismét benépesedni.
Lakói a XX. század első felében körülbelül fele-fele arányban reformátusok és római katolikusok voltak, csekély görög katolikus és Ágostoni evangélikus kisebbséggel. Ekkoriban /1854/ református temploma már volt a falunak.
A gyermekek oktatását egy állami népiskola és egy állami általános továbbképző iskola biztosította. 1851-ben fűrészmalom, 1906-ban szélmalom működött itt.
Történelmünk, kultúránk fontos részét képviselik a különböző korokból ránk maradt építészeti alkotások, műemlékek, régészeti lelőhelyek. Ezek a települések, kistérségek arculatának jellegzetes meghatározói, így védelmük, állaguk megóvása közös érdekünk. Ez nemcsak egyes épületek, hanem jellegzetes utcasorok, népi építészeti alkotások és a településképi együttes egészét érintik.